26
jan-2016

Farkas László

A legkedvesebb történetem, amikor a Széchenyi téren kászálódtam az autómba befelé. Már az elején kiszúrtam egy idős nénit, aki messziről nézte árgus szemekkel a folyamatot. Amikor már majdnem befejeztem a bepakolást, akkor odajött és elmondta mennyire meglepte, hogy milyen ügyesen szétszedtem a széket, hogy ő még ilyet soha életében nem látott, viszont kérne tőlem valamit. Mivel kissé messze állt, így nem látta teljesen jól, hogy mit és hogy csináltam, megkért, hogy mutassam meg neki közelről is. Így hát vettem egy nagy levegőt és megismételtem neki újra az egészet.

Laciweb

A pozitív mellett akadt bőven a negatív élményekből is. Például kétszer a szabályosan felfestett mozgássérült parkolóban parkoltam, és úgy rám parkoltak, hogy egy járó ember is nehezen szállt volna be az autóba. Egyik ilyen esetnél nagy szerencsém volt, mert éppen a helyszínen tartózkodott egy rendőr, aki kiállt az autómmal. Amíg beszálltam, addig feltartotta a forgalmat, mivel már az erre alkalmas helyet elfoglalták.

Olyan is sokszor előfordult, hogy mikor beparkoltam egy számomra kijelölt helyre – és még meg nem kezdtem a kiszállást-, sokan elmentek az autóm előtt és értetlenül csóválták a fejüket meg mutogattak a táblára. Én pedig rámutattam az engem jogosan megillető mozgáskorlátozott igazolványomra.

Számtalanszor az is megtörténik, hogy valaki messziről kíváncsian végignézi, hogy is jutok be az autómba, mikor egyedül vagyok.

Share this post:

comment this post


Click on form to scroll

Archives

> <
Jan Feb Mar Apr May Jun Jul Aug Sep Oct Nov Dec
Jan Feb Mar Apr May Jun Jul Aug Sep Oct Nov Dec