Bemutatkozás

Az akadálymentesítésről

 

A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal, és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egy­álta­lán nem képesek élni.”

1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

Sokaknak e szó hallatán a „kerekesszékkel közlekedő” ember, vagy a mozgássérült WC jut az eszükbe. Ez természetesen csak egy kis része. Akadálymentesnek tekinthető az épület, ahol bárki önállóan be tud jutni, biztonságosan tud ott tartózkodni. Azért kell ezzel foglalkozni, mert a statisztikai adatokból kiderül, hogy nagyszámú embercsoportot érint az, hogy biztosított-e számukra az önálló, biztonságos használat.

Az épületeink nagy része csak a mozgásszervi fogyatékosok részére nyújt részleges akadálymentesítést. Így valójában további akadálymentesítésre szorulnak, mert bizonyos csoportoknak továbbra is fizikai, információs és kommunikációs akadályokkal kell megküzdeniük. Alapvetően a rehabilitációban azonosított fogyatékossági csoportok mellett a gyerekek, az idősek, illetve az ideiglenes állapotban (várandós, gipszelt végtag) lévők helyzete sincs figyelembe véve. Egy bölcsödében, vagy óvodában teljesen természetes az alacsonyabbra szerelt kézmosó vagy gyerek WC. A középületekben még mindig ritkán találunk, akár egy kijelölt pelenkázó helyet, akár egy olyan helyiséget, ahol kulturáltan lehetne vércukor szintet ellenőrizni, vagy éppen egy kontaktlencsét felvenni.

Téves elképzelés az akadálymentesítéssel kapcsolatban, hogy a jelentős többletberuházást igényel. Amikor az épület vagy eszköz tervezési szakaszában érvényesítik az akadálymentesítés követelményeit, akkor a hagyományos megoldásokhoz képest minimális többletberuházásra lehet csak szükség. Ugyanilyen téves elképzelés, hogy az akadálymentesítés a terveken utólag kiegészítésképpen is megtervezhető. Ekkor már valóban emelkednek a költségek, és nem biztos, hogy a legoptimálisabb megoldás valósul meg. Az akadálymentesítés szemléletét a kezdetektől kell érvényesíteni, tervezésnél szakképesítéssel rendelkező tervező segítségével, illetve az érintettek bevonásával megoldhatóak azok a megoldások, amelyek a felhasználói csoportok számára biztosítják a kényelmes és akadálymentes használatot.

Nagyon sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a környezet minden embertársunk számára egyformán használható legyen. Ehhez az akadályokat nem csak a járdák szintkülönbségénél és a bejáratokig kell felszámolni, hanem nyitottnak kellene lenniük a megrendelőknek, a tervezőknek és a kivitelezőknek is, hogy az akadálymentesség igényével fogjanak hozzá az új építési projektek megvalósításához. Segítséget nyújtanak a tervezési segédletek, de nagyon fontos szempont, hogy a megfelelő szakemberek – a rehabilitációs szakmérnök is – és az érintettek is bevonásra kerüljenek a tervezési folyamatba.

A közszolgáltatás akadálymentessége

 

Senki nem szenvedhet semmiféle hátrányt pusztán azért,

mert, valamely testi, kommunikációs vagy értelmi fogyatékossággal él!

(Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának alaptézise)

A közszolgáltatás akkor tekinthető hozzáférhetőnek, ha a fizikai környezet akadálymentessé tételén túl az épületen belüli tájékozódás lehetősége biztosított valamennyi fogyatékossági csoport (mozgássérült, látássérült, hallássérült, kognitív akadályokkal küzdők, értelmi fogyatékos, autista és súlyosan-halmozottan sérült emberek) számára. Az épületen belüli tájékozódást az információk közlési módjainak helyes megválasztásával mindenki számára érzékelhetővé és értelmezhetővé kell tenni: a siket személyek számára az információk láthatóvá tételével, a nagyothallók számára a hangingerek erősítésével, a fogyatékosok, autisták vagy a kognitív akadályozottsággal küzdők részére az információk könnyen érthető megfogalmazásával. Ugyanezek a követelmények vonatkoznak magára a közszolgáltatásra is. A fogyatékos személyek önrendelkezési jogát figyelembe véve úgy kell a közigazgatáshoz, közszolgáltatáshoz való hozzáférést kialakítani, hogy a fogyatékos személy az állapotához mérten a lehető legnagyobb önállósággal tudja igénybe venni azokat, tehát indokolatlanul ne szoruljon rá mások segítségére.

A hozzáállás változtatásának szükségessége

A környezet az emberi élet színtere. Ennek minősége, és milyensége kihat mindenki hangulatára, meghatározva a tevékenységeink paramétereit, adottságait, jellemzőit, és ez befolyásolja az emberi tevékenység hatékonyságát és minőségét is.

Fontos tudni a tervezett létesítmény emberi vonatkozásait, beleértve nemcsak a használati szempontokat, hanem a komfortot, az esztétikát, a környezetvédelmet, és általában az emberre, valamint az emberi közösségre gyakorolt hatásait. Ez után a részletek és megoldások kialakítása ne csak a terveken jelenjen meg, hanem szemlélet és gondolkodásbeli hozzáállás és megvalósítás kövesse.

A közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása széles körű szakmaterületek gondolkodás és fejlesztési koncepcióját igényli. Nagyon sokféle az emberek szükségletei és szerteágazó igényei.

A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítésére, esélyegyenlőségük megalapozására a társadalom szemléletmódjának alakítása szükséges. Kevés ember gondolkodott el azon, mi történne akkor, ha egy baleset következtében kerekesszék használatára szorulna. Mennyi pénzzel és kellemetlenséggel járna akár csak a saját lakásának az átalakítása!

Meg kellene változnia annak a szemléletnek, hogy az „akadálymentesítés” szótól ne idegenkedünk. Nagyon sokszor az akadálymentesítés tervezése csupán eszköztár a terveken. Be kellene építeni a folyamatba, nem csak részmegoldásokkal ráerőltetni vagy ráaggatni az épületekre.

Az akadálymentesítés és az egyenlő esélyű hozzáférés teljesülése és további fejlesztése érdekében alapvetően a hozzáálláson kell változtatnunk. Amikor a közvetlen környezetünkben ez problémaként jelentkezik, akkor mindent megteszünk azért, hogy a megoldást megtaláljuk. Pedig mindenki volt kisgyermek és reméljük, hogy szépen és békésen megöregszünk, amikor már nem így mozgunk, mint aktív korunkban!

Vajon miért nem lebeg ez a szemünk előtt?

Miért nehéz elfelejteni, hogy babakocsit tolva is közlekedünk és nagypapánkat vagy nagymamánkat kísérve is el szeretnénk el – vagy bejutni bárhova?

Sajnos, amíg ez nem vesszük természetesnek addig nem fog változni ez a hozzáállás!

Bemutatkozás

Akadálymentesítés: rehabilitációs szakmérnök

Rehabilitációs szakmérnöki végzettségemet az építészmérnöki diplomámra épülő négy féléves egyetemi szakmérnöki képzést követően kaptam meg.

A képzés alatt két szakdolgozatot készítettem:

1,/ Az otthonápolás eszközei és lehetőségei a halmozottan sérült emberek esetében

2,/ A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Újklinika épülete főbejáratának és fogadóterének akadálymenetesítése

Munkáim során folyamatosan egyeztetek és kikérem a fogyatékkal élők igényeit és véleményét, és a szakmai munkámat úgy végzem, hogy az számukra ténylegesen használható legyen. Fő szakmai feladatom az épített környezet egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtése.

Kamarai tagságunk nincs, a hasonló végzettségű szakmérnököket és szakembereket a REKORE Egyesület (Rehabilitációs Környezettervező Szakmérnökök és Rehabilitációs Környezettervező Szakemberek Országos Egyesülete) tömöríti magába.

Arra törekszem, hogy a szemléletemmel, a gondolkodásommal és az érintettségemmel az akadálymentes környezet és az egyenlő esélyű hozzáférés természetes legyen.

Kakusziné Tamasy Ildikó
építészmérnök

foglalkoztatási rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó
okleveles rehabilitációs szakmérnök

tam.ildiko@gmail.com
Mobil: +36 (30) 423-9418